Sokoldalú művész a Tatán élő Sulyok Teréz festőművész és tanár. A művészet, a festészet, a tájképek felé gyerekkori élményei vezették: a természettel való első találkozások még a csépi évekhez kötődnek.
Későbbi ars poeticáját is az ekkor szerzett megtapasztalások nemesítették tudatosan vállalt céljává: hidat verni a természetből a kép felé, a külsőből a belsőbe.
Sulyok Teréz számára e belső tartalom megfogalmazásának egyik eszköze a festés, a rajzolás. Az ismereteket továbbadni szándékozó belső kényszer, a gyerekekkel való foglalkozás öröme vezette a pedagógusi pályára: Győrben, majd Szombathelyen szerzett tanítói, illetve rajz-szakos tanári diplomát.
-A mai szülők sokszor nincsenek tisztában azzal, mivel kössék le a tehetséges gyerekeket. A tanulásban egyre inkább háttérbe szorul a rajz: a vizuális neveléshez a heti 1-2 óra vajmi kevés” – vallja a tatai Menner Bernát Zeneiskola és Művészeti Alapiskola tanára.
Szakköröket vezet, gyerekekkel, felnőttekkel is foglalkozik, alkotótáborokat szervez, abban a hitben, hogy szülőkként ezek a felnőttek segíthetnek is a gyerekeiknek. „A rajz, a festés, mint alkotó tevékenység, megtisztulási folyamat is, örömet, sikerélményt is nyújt. A lényeg, hogy az alkotó, aki a festőállvány elé ül, csak akkor tud kiteljesedni, ha nincsenek érzelmi gátjai. A művészetoktatásban kell a jó légkör, hogy a kreativitást folyamatosan életben tudjuk tartani” – mondja.
Minden alkotó életében vannak olyan életszakaszok, amelyek termékenyítőleg hatnak művészi fejlődésére. Sulyok Teréz számára a szabadiskolák szellemi nyitottsága jelentette művészi lehetőségeinek felfedezését: ekkoriban alakult ki sajátos stílusa. Munkásságát finom pasztellek készítésével kezdte, majd légies akvarellek születtek a keze nyomán.
- Az akvarell, a vízfesték nagyon nehéz műfaj. Gyorsan kell dolgozni, javításra, módosításra nincs nagyon idő. De ebben rejlik a szépsége is. Egyszeri és megismételhetetlen.” Kántor János egyik méltatása szerint „a tűnékeny szépségek megörökítő tehnikája” az akvarell, és ennek érzékeny mestere Sulyok Teréz.
Nagy hatással voltak Sulyok Teréz művészetére a Tisza-parti Mártélyon szervezett képzőművész-táborok. Először 28 évesen jutott el ebbe a számára azóta is meghatározó közösségbe. Itt ismerte meg a pasztelltechnikát, így készültek első tájképei, utcarészletei, csendéletei. Itt tanulta meg a Kollár-fivérektől, Wieszt Józseftől, hogy szűkíteni kell a látást, az apró részletekben bemutatni a teljességet.
Saját tapasztalásán keresztül jött rá Sulyok Teréz arra, hogy a szépséget – nyitott szemmel és nyitot lélekkel – meglelni a közelünkben is.
- A Tata Kincsei című kiállításhoz gyűjtöttem anyagot, jártam-keltem a világban, egyszercsak megdöbbenve jöttem rá, milyen szépségek vannak a mi utcánkban! Ez a részlet ma is az egyik kedvencem.
A tájak, a természet megörökítése mellett kedves témája a gyermekportré. Érdekességük, hogy nem a gyermeki szépséget akarja megragadni: a karaktert igyekszik megörökíteni, mégha különböző, hol álmodozó, hol szelíd mélabús hangulatban is. Említést érdemelnek a lányát, Dórit ábrázoló markáns képei is – különböző életkorokban. A 20 éves ifjú hölgy Londonban zenei menedzsernek készül.
Nos, a gyerekek. Rendszeresen szervez tehetséggondozó táborokat Tatán: különböző köröket vezet, ahol társaival az alkotás még ismeretlen területeit is igyekeznek együtt felfedezni. Rendszeresen kiállít: az idén tavasztól például Szentendrén, Ácson, Tatán mutatta be képeit; több képpel mutatkozott be a radnóti emlékkiállításon. Nyáron Lendván járt alkotótáborban: „A zajos város után itt megtaláltam a festői nyugalmat” – idézte fel a néhány nap hangulatát.
Kísérlezető kedve vezette két évtizede az olajfestés irányába. „A képek alkalmasabbak mély gondolatok közvetítésére. Az ilyen munkákat mindig sok vázlat, komoly felkészülés előzi meg.”
„Új” felfedezés Sulyok Teréz számára a selyem- textil- és üvegfestés. Nagyméretű selyemképei egészen más alkotói megközelítést követelnek: a puha anyagon ugyanis egészen más technikával és más módon kell kifejeznie magát. Az anyag könnyedsége, áttetszősége mindig új ötletekre sarkallja. Immár egy évtizede tart ez a szenvedély...
(Sulyok Teréz kiállítását februárig láthatták az érdeklődők a Közösségi Házban.)
