Tatabányai fotósok – a KÉP-SZÍN-TÉR Fotóművészeti Egyesület – tagjai tavaly is megszállták a Szabadtéri Bányászati Múzeumot, hogy egyhetes ittlétük alatt Dallos István szakmai vezetésével bővítsék szakmai tudásukat és a gyakorlatban, különböző helyszíneken is megmutassák, milyennek látják a várost.
A láttatás sem egyszerű: sok előre tervezett helyszínt nem sikerült felkeresni. A hajdani Bányászkórház mára végképp életveszélyessé vált: emiatt meg sem próbálták megközelíteni, a bánhidai erőműbe hasonló indokok miatt be sem engedték az elszánt csapatot. Persze még így is maradt megörökíteni való a városban bőven, így végül kikötöttek a Cifra-palotában, a hajdani Tiszti kaszinó (még jól kivehetően) díszes épületében, valamint a Mésztelepen, az örök terepen.
Mintha valamiféle ördögi elszánás lenne a fotósokban, ami szinte mágnesként vonzza őket a lepusztult építészeti örökségeink felé, hogy legalább vizuálisan megörökítsék azt, ami óhatatlanul rohan a pusztulás, az eltűnés felé. A visszavonhatatlanság felé. Sajnos van választék bőven, és félő, hogy lesz idő, amikor ezek a fotók jelentik majd az egyetlen hiteles forrást a későbbi kutatók számára.
A KÉP-SZÍN-TÉR Fotóművészeti Egyesület 2005 óta működik ebben a formában: azóta a kétheti öszejöveteleken túl több fotótúrát szerveztek Pilismarótra, a Bükkbe, a Mecsekbe, a Nyírségbe. Legizgalmasabb akciójuk a Szabadtéri Bányászati Múzeumban (skanzenben) évente megszervezett fotótábor: az ott készített munkáikból szerveztek már tárlatot Tatabányán, Tatán, Érsekújvárott. Rendezvényeik nyitottak, minden érdeklődőt várnak az előadásokra is.
A fotográfusok szociográfiai és dokumentarista, vagy éppen fotóriporteri indíttatással, no meg a szakmai késztetésből vezérelve az elmúlás fázisainak
megörökítését látják izgalmasnak – a környezet, az ember viszonyában. A Cifra-palota építészeti különlegesége ragadta meg Papp István, B. Kováts Sándor és ifj. Dallos István figyelmét; az egyre inkább pusztuló Mésztelep az ott élők egzisztenciális küzdelmeinek és indulatos (de reménytelen) kitörési vágya vagy épp ellenkezőleg, néma beletörődésük kínál izgalmas témát az objektív mestereinek (Hagymási Bence, Prokl Violetta, Altmann Szilvia, Szilvási Géza).
A fény és árnyék, a fehér és fekete, a természetbe olvadó színek játéka ihlette Újhelyi Dávid, Jáger Adrienn, Dallos Áron, Tóth Zoltán, Kovács „Vahur”András, Dallosné Kurucz Diana, Fehér János felvételeit. Tarján Sándor a pusztuló fában látta meg a csodát, Kurucz Ferenc pedig a majki környezetben. Endrédi Béla a templomban imádkozó idős pár láttán fedezte fel a „beszédes” csendet.
A csaknem félszáz alkotás a tatai bemutatkozás után most a Dózsakerti Közösségi Házban látható. A megnyitón Dallos István méltatta a XI. Tatabányai Fotótábor alkotóinak munkáit.
