JELENKEZÉSI LAP
A tábori életre nem a kemény munka a jellemző, hanem a pihenés, szórakozás, kikapcsolódás, élménygyűjtés. Ugyanakkor komoly szellemi tevékenység is kötődhet az itt eltöltött néhány naphoz, mint ez történt például a múlt évben: a srácok jártak ugyanis a többek között a Szabadtéri Bányászati Múzeumban, ahol a tárlatvezetők segítéségével bepillanthattunk a hajdani bányászok életébe, mindennapjaiba, láthattuk, hol és milyen eszközökkel dolgoztak, ilyen lakásokban laktak. S ha ez az "ismerkedés" nem is jár akkora "erőfeszítéssel", mint mondjuk egy matek felmérő, azért megmozgatja az agytekervényeinket. És az idén sem lesz ez másképp.
Persze kicsit talán másképp lesz. Most másféle témákat is találtunk, amelyek felkelthetik a gyerekek érdeklődését. Ugyan ki ne lenne kíváncsi arra, miként életek, portyáztak, vadásztak eleink, hogyan gyújtottak tüzet a sátruknál, hogyan írták le élményeiket, miben hittek, milyen meséket mondogattak nemzedékről nemzedékre, milyen dalokat énekeltek. Most a "gyakorlatban" is láthatják azt, amit eddig csak a tankönyvek lapjain. Mindezt játékos, látványos formában, "interaktív" módon.
De hogy ne csak a fejünk "tornázzon", megmozgatjuk a lábakat is. Kirándulni megyünk a Mátyás-kútra, a Gorba-tetőre. Ha nem is lóháton megyünk, lóerőkben nem lesz hiány, de szükség lesz kemény lábmunkára is.
Jut persze majd idő lazításra is, önfeledt szórakozásra a csocsóasztalnál vagy az udvaron, ahol kis házibajnokságokon mérhetik össze erejüket az ifjak. A sportcsarnokban kipróbálhatják azokat az edzőtermi eszközöket, amelyekkel a tatabányai sportolók készülnek fel a nagy versenyekre.
A "zenés napokon" nemcsak a hangszerekkel, hanem a legfontosabb alapismeretekkel is megismerkedünk. Aztán megtanulunk "életet lehelni" a különböző holt anyagokba: gyárthatunk kis állatokat, virágokat, játékokat, díszeket gyurmából, papírból, rongyból, amit aztán haza is vihetnek a gyerkőcök.