Vannak, akik számára egy településrész jelenti az „egész világot”, vannak, akik mindenütt otthon vannak. Kenézné Benyeczkó Ilona nemcsak azok közé tartozik, akit szinte valamennyi városrészhez feledhetetlen élmények, szoros baráti és munkakapcsolatok kötnek.
– Annak idején Bánhidán, a régi Dózsa-iskolában kezdtem a tanulmányaimat. Amikor az új Dózsa György Általános Iskola felépült, az avatóünnepségen komoly szerepet kaptam: kisdobosként én mondhattam a nyitóverset. Később is mindennel foglalkoztam, énekeltem, részt vettem az országos Ki mit tud? vetélkedőben az énekkarral, tisztségeket töltöttem be az úttörőcsapatban. Édesanyám, Benyeczkó Lászlóné is tanított, és nem volt véletlen, hogy én is a pedagógusi pályát választottam. Tanítóként és szakmai munkaközösség vezetőjeként kezdtem a József Attila Általános Iskolában: az utolsó négy évben igazgatóhelyettes lettem. Jó csapat volt! Emellett elnöke vagyok a Harmónia Alapítványnak.
– Az idén nagy fába vágta a fejszéjét...
– Igen, megpályáztam az összevont Váci- és Dózsa-iskola vezetői beosztását. Két intézmény, két igazgatói iroda, két tantestület – és összesen mintegy 1200 tanuló.
– Nem félt, nem fél a nehézségektől?
– Természetesen tudtam, hogy nem lesz egyszerű feladat úgy irányítani az intézményeket, hogy nagyon ne sérüljön az önállóságuk. Tisztában vagyok azzal, mi a két nagy múltú intézmény erőssége, mik a tradíciói, milyen sikeres szakmai munka folyik bennük hosszú évek óta. Ezeket igyekszem megőrizni, továbbfejleszteni, és ezekre alapozva építkezni. Idetartozik a sport, a tehetséggondozás... Egyébként van személyes tapasztalatom is az iskolaösszevonásokról! Első lépésben is arra törekedtem, hogy egyforma súllyal szerepeljen a tervekben mindkét létesítmény: ezért a hét napjait beosztva hol az egyik, hol a másik iskolában tartózkodom. Közös tanári értekezleteket, szakmai napokat tartunk, a legközelebbit éppen október 14-én.
– Bánhidán lakik, ahol nagyon is ismerősen cseng a Benyeczkó név...
– Évek óta szervezünk édesanyámmal kézműves-foglalkozásokat, hagyományőrző játszóházakat, lovas- és angol nyelvi táborokat, amikhez megszereztük a speciális képesítéseket. Régebben nyaranta 4-5 héten keresztül foglalkoztunk a gyerekekkel! Nagyon sok városi és városrészi rendezvényen ott vagyunk. Számunkra fontos, hogy ezt a tudást továbbadjuk.
– Kezdeményezője volt a Jó szerencsét, Tatabánya! helytörténeti vetélkedőnek. Folytatódik?
– Nemcsak hogy folytatódik, hanem új elemekkel is bővül! A József Attila iskolában kezdődött 9 évvel ezelőtt az alsó tagozatosok részére, Bársony László, Gallai Rezső, Szilvási Csaba támogatásával. Ebben a tanévben a felső tagozatosok feladatait ebben a két intézményben állítják össze. A döntőt ismét a skanzenben rendezzük meg, amiben sokat segítenek a múzeum munkatársai, köztük Kovács Éva drámapedagógus.
– Család, gyerekek?
– Két nagylányom van, a 20 éves Noémi divattervezőnek készül, a 18 éves Emese idegenvezető, rendezvényszervező szeretne lenni. Ha ehhez éreznek kedvet, hát segítem őket...
